|
Blond & blond 8. fejezet
8. fejezet - Csalóka szerelem
Az este hamar elmúlt, és a holdat felváltotta a nap. Másnap a kastély szokatlanul csöndes volt, hiszen szombat nincs tanítás, így a diákok nyugodtan kialudhatták a Party okozta fáradtságot. A folyosók kihaltak voltak, egy árva lélek sem mászkált sehol. Még a kísértetek is félrehúzódtak. A diákok nagyon élvezték a Partyt. Kivéve négy embert, két ember estéjét elrontotta egy harmadik nemkívánatos személy, akinek köszönhetően még egy embernek lett rossz estéje. Így ők négyen nem mondhatják azt, hogy túlzottan élvezték volna a Partyt. Más diákoknak ez az este jelentette a fordulópontot, a csúcs bulit. A tanárok számára felejthetetlen élményt nyújtott ez az éjszaka. A Klubhelyiségek mind üresen álltak, kivéve egyet. Az alagsori klubhelyiségben egy fiúnak egész éjjel nem jött álom a szemére. Csak ült az egyik kanapén, és nézte, hogy pattog a kandallóban a tűz. Egyszerűen képtelen volt a történtek után lehunyni szürkéskék szemeit. Nem tudta képes lesz-e vállalni azt, amit barátnőjének ígért. Apjával nem mer nyíltak szembeszállni, de őt sem akarja elveszteni. Egyszerűen nem talált olyan megoldást, amivel ki tudná húzni magát a gödörből. Ráadásul most még régi barátnője fenyegetéseitől is tartania kell. A fiút esze most cserbenhagyta, nem volt semmi használható ötlete. Szemei már kezdtek lecsukódni, próbált pihenni, de nem ment neki. Egy kicsit elbóbiskolt, de ekkor egy ajtót hallott becsapódni. Lehet, hogy van valaki, akinek ugyancsak nem jön álom a szemére?! Jól gondolta. Volt valaki. Valaki, aki ha lehet mondani, még mérgesebb volt, mint Draco. Egy lány, akinek a szíve tömény gyűlölettel, és bosszúvággyal telt meg. Pansy Parkinson megfogadta, neki már úgyis mindegy, de ezt nem hagyja annyiban. Még ma beszélni akart az idősebbik Malfoyjal. Tudja, ebből nagy botrány lesz, de hát neki ez a célja. Hadd kapja meg végre a mindenkinél jobb ifjabbik. Pansy a bagolyházba igyekezett, hogy elküldhesse az oly nehezen megfogalmazott levelet a címzettnek, de akkor valaki elállta az útját. Pansy ijedten vette észre ki az, de nem hátrált meg. Bár ő maga is félt a következményektől, de már túl eltökélt volt ahhoz, hogy visszalépjen.
-
Mit akarsz? Hagyjál! Nekünk nincs miről beszélnünk! Takarodj a szukádhoz! – vetette oda a szőke felbőszült fiúnak.
-
Velem te így nem beszélhetsz! Őt meg ne vedd a szádra. Százszor különb lány, mint te! – Draco megszorította Pansy kezét.
A lánynak a könnye is kicsordult, annyira fájt neki a fiú szorítása. Nem lelkileg, hanem fizikailag. Draco nagyon erősen szorította a lány kezét, az már kezdett ellilulni.
-
Engedj el. És ne szorítsd a karom. Most megyek és elküldöm ezt a levelet az apádnak, és utána majd magyarázkodhatsz neki. És egyáltalán nem bánom, hogy elküldöm. Sőt! Büszke vagyok magamra, hogy elmerem küldeni, és bemerlek árulni. – ordított a fiúval Pansy. – Eressz!
-
Nem küldöd el. Beszéljük meg. Mindketten itt vagyunk, úgy értem a Mardekárban. Talán nem felejtetted el, itt a furfang és ravaszság mesterei vannak. Hát nehogy azt hidd, hogy csak nekem lenne bajom abból a levélből. – mutatott Draco a lány ellilult kezében lévő papír fecnire.
-
Mit kell ezen megbeszélni? Ennél jobban nem tudtál volna megalázni? Pont egy Weasleyvel kell enyelegned? Hát ér az a lány neked annyit, hogy az apád kitagadjon miatta? Ér az a szerelem annyit, hogy miattad a Sötét Nagyúr kiírtsa a Weasley Famíliát? Mondjuk, elhiheted, én csak megköszönném neki, de nem hiszem, hogy azt akarod, hogy megölje őket.
Pansy most jól beszélt. Draco végig gondolta a helyzetet, és igazat adott a lánynak, persze csak magában. Hiszen az egy dolog, hogy az apja kitagadná őt a családból, úgy, mint a húgát, és, mint az anyját, aki Lucyt választotta. Már csak ő volt az apjának. De a fiút jobban izgatta az a tény, amit a Sötét Nagyúr művelne. Bizonyára minden Weasleyt megölne. És ahogy az apját ismeri, segítene neki ebben. Nem tudott hirtelen mivel visszavágni a fekete lánynak.
-
Nem hiszem, hogy a Sötét Nagyúr ennyit gyilkolna. Tudod, előbb Pottert akarja elkapni, nem hiszem, hogy ilyen kis dologgal le lehetne ők kötni. – vágta ki magát Draco.
-
Majd meglátjuk, hogy mi lesz, ha a levél eljut a címzetthez. Meglátjuk kinek volt igaza. – azzal Pansy faképnél hagyta Dracot.
Draco gyorsan végig gondolta a következményeket. Ha az apának küldi és megkapja a levelet, akkor először őt fogja felellőségre vonni. Megkérdezi igaz-e, és akkor ő nem tud neki hazudni. Akkor kiveszi őt az iskolából, és soha többet nem láthatja Ginnyt. Ha a Sötét Nagyúrnak küldi, akkor először megöli mindegyik Weasley-t, és utána esetleg őket életben hagyja. Vagy nem, és megöli az ő családját is. A családja életét egy lány kedvéért sem fogja feláldozni. Draco döntött végre. A legrosszabb döntést hozta meg életében, és a legfájdalmasabbat. A szíve vérzett, de nem volt mit tennie. Ez a szerelem nem valósulhat meg. Legalábbis ebben az életben biztosan nem. Majd talán valamikor máskor. Vagy lehet, hogy ez csak fellángolás volt. Draco sem tudta erre igazán a választ. Abban biztos volt, hogy szereti a vörös hajú lányt, de azt is tudta, hogy ez a szeretet nem olyan erős, hogy kibírja vele családja esetleges elvesztését. Draco futott, ahogy csak lába bírta. Kiért a parkba. Az ég még szürke volt, hiszen alig múlt el hajnali fél hat. Hideg volt kint. Nagyon hideg. Szinte már-már fagyos. Akárcsak jelenlegi pillanatban a fiú szíve. Meg fagyasztotta azt a félelem. Egy fiú félelme. Ez a fagyos félelem éppen folytogatja azt a kis szeretetet, mit a fiú életében először kezdett táplálni egy lány iránt. Ha szívében megfolytja a félelem a szeretetet, akkor a fiú többet nem fog tudni szeretni. Legalábbis ő így gondolja. Félelme, amit érzett ugyan, de nem mutatott ki, már szemein is látszott. Végre elért a célba.
-
Várj! Beszélni akarok veled! – kiáltott a gyanútlanul lépkedő lány után.
Pansy épp lépett volna be a Bagolyházba, de a szólításra megfordult. Draco egyik kezét az oldalára szorította. Eszméletlenül szúrt az oldala. A nagy sietség lehet az oka. Szíve már megfagyott. Gépiesen felemelkedett, és közelebb lépett Pansyhoz.
-
Kérlek, ne küldd el a levelet. Otthagyom Ginnyt. Mit akarsz még tőlem?
-
Oh! Milyen nagy áldozat lehet egy Griffendéles otthagyása! – Draco arcizmai megfeszültek. Pansy élvezte a helyzetet. – Szóval kérhetek tőled még valamit?
-
Csak egy valami! De nem kérhetsz lehetetlent. Örülj a sikerednek. Csak a fenyegetésed miatt hagyott ott azt a lányt, akit szeretek. – hajtotta le Draco a fejét. Kezét Pansy felé nyújtotta. – Add ide a levelet!
-
Ne olyan hevesen. Még van egy kívánságom! Azt akarom, hogy újra velem legyél együtt!
Draco most már meg sem próbálta elrejteni undorát. Nem azért, mert nem tetszett neki Pansy, csak utálja, ha valaki megzsarolja.
-
Ne zsarolj! Nem szeretlek téged!
-
Ugyan már! Majd megszeretsz. Válassz! Levél nálad, vagy levél…hm… tudod a többit.
Pansy kiélvezett minden diadalmaskodott pillanatot, amit a fiú felett nyert. Nagyon jól tudta ő, hogy Draco sose szerette, de azért azt is tudta, milyen jól mutatnak együtt. Meg az sem hátrány, hogy a kis Weasley is szenvedhet egy kicsit.
Draco már meghozta döntését, de erre a fordulatra ő sem számított! Nem akart ő már senkivel sem együtt lenni. Főleg nem ezzel a lánnyal. Az, hogy le kell mondani a lányról, akit nagyon kedvelt az egy dolog, de hogy járjon Parkinsonnal az már más. De nem tudott mit tenni. Bele kellett mennie ebbe a játékba, bár tudta, hogy soha nem fogja szeretni ezt a lányt. Azt is tudta, hogy a szerelemben nem lehet csalni. De háborúzni annál inkább. Ha ezzel zsarolja, akkor bele kell mennie, de nem fogja annyiban hagyni. Senki sem úszhatja meg büntetés nélkül azt, hogyha kiszúr egy Malfoy-jal. Draco remek tervet eszelt ki. Elhatározta, hogy el fogja érni, hogy Parkinson otthagyja őt. Addig-addig fogja majd őt bosszantani, szekálni, idegesíteni, amíg le nem száll róla. A fiú arcára gonosz mosoly ült ki.
-
Rendben. – felelte a gyanútlan lánynak. – Veled leszek.
-
Akkor még ma meg kell mondanod Weasleynek, hogy felejtsen el téged. Mondd meg neki azt is, hogy sosem szeretted. És végig engem akartál. – Utasította őt a lány, közben huncut kacajba kezdett.
-
Nem fogok neki hazudni. Elégedj meg annyival, hogy veled leszek. De neki nem fogok hazudni. – Draco kitépte Pansy kezéből a levelet, és kettétépte, majd négyfelé, és végül nyolcfelé. – És most már hagyjál békén, felmegyek a Klubhelyiségbe. Fel kell készülnöm egy kínos beszélgetésre.
Azzal Draco elcsörtetett a kastély felé. Pansy elérte célját, a fiú újra az övé. De még nem tudta, hogy nem lesz ez így sokáig.
***
A Griffendél Klubhelyiségében sokan megriadtak, amikor meghallották az ordítozásokat. Ron idegesen kiabált húgával. Ez miatt, mindenki kénytelen volt félbehagyni álmát. Nem tudott már senki visszaaludni. Ron hangja akár egy hangosbemondó hangjával is felvehette volna a versenyt. Ginny arca kipirult a szégyentől, amit bátya hozott rá.
-
Kopj le rólam! Nem te döntöd el, mit csinálok! – vágott vissza bátyának
-
Nem járhatsz azzal a görénnyel, értsd már meg! Ne legyél HÜLYE! Biztosan csak kihasznál! A nyakamat teszem rá. – Ron már teljesen kikelt magából. – Ha még egyszer meglátom, hogy vele vagy esküszöm, nagyon ellátom a baját. És most nem csak ígérgetek!
-
Nem érdekel, mit mondasz! Draco és én együtt vagyunk, és te nem fogsz közénk állni. – azzal Ginny kirohant a Klubhelyiségből.
-
Majd meglátod, mire vagyok képes, ha a családomról van szó. – kiálltott még utána Ron.
A lány idegesen kirohant a parkba. Nem gondolkodott, csak Dracóra várt. Meg kellett vele beszélnie pár dolgot. Főleg azt, hogy miket vágott fejéhez a bátya. És természetesen kettőjükről is beszélnie kellett. Leült a tóhoz legközelebbi padra, és nézte a hullámokat a vízen, amit az erős szél okozott. Kis idő elteltével lépteket hallott a háta mögül. Reménykedve hátranézett, de amikor meglátta ki is közeledik felé, arcára csalódottság ült ki.
-
Látom mennyire örülsz nekem.
-
Bocs Luna. Csak tudod másra számítottam. – felelte kisebb szomorúsággal szemében Ginny.
-
Ő is jönni fog. Akire vársz. Láttam a Nagyteremben, és utána biztosan idejön. Gondolom. Na de mesélj. Hogy vagy? És Ron nagyon ki van akadva? – Luna kezét barátnője vállára tette, jelezve, mennyire átérzi a helyzetét.
-
Nem érdekel az a majom. Már bocs. De amit az előbb művelt a Klubhelyiségben. Egy kicsit túl lőtt a célon. Tudod Draco annyira nem is reménytelen fiú. – Luna elmosolyodott, Ginny úgyszintén. – Néha annyira kedves tud lenni, mintha nem is ő lenne. És nagyon jól…
Ginny elpirult. Nem tudta befejezni a mondatát zavarában.
-
Tudom, mire gondolsz. – mondta ki Ginny helyett Luna a lényeget. – Nagyon jól csókol. Hát biztosan igaz, én nem tudom.
Erre már Ginny is elnevette magát. Igen pontosan erre gondolt.
Draco csókjaira. És, hogy mennyire jók azok.
-
És Ron nem érti meg, hogyan is érzek. Elegem van belőle. Nem is tudom elképzelni, te hogyan bírod ki vele. Annyira szörnyű tud lenni. Néha nagyon tudom utálni őt.
-
Tudod ő is tud rendes lenni, csak nagyon jól titkolja néha. Óh! Ginny. Azt hiszem, támad a szőke herceged.
Luna jól mondta. Draco közeledett a kastély felőle. Mikor Ginny és Draco egymásra néztek, a fiú arcán halvány mosoly jelent meg. A mosolyán látszott, hogy erőltetett volt. Könnyedén, lassan közeledett. Látszott, hogy nincs kedve odamenni. Draco még oda sem ért, de Luna már érezte a levegőben, hogy valami baj lehet.
-
Sziasztok lányok. – köszönt oda nekik.
-
Szia Draco. Akkor én megyek is. Szia Ginny. Jó beszélgetést nektek. – azzal Luna otthagyta őket, és bement a Kastélyba.
Ginny gyors puszit adott a fiúnak. Draco viszonozta. Nem tudta még, hogyan közölje a lánnyal döntését. Valahogy pedig bele kell kezdenie. Aztán összeszedte maradék bátorságát, és magában halálra szidta Pansy Parkinsont.
-
Ginny. Beszélnünk kell. Nagyon komoly. Kettőnkről van szó. Tudod…
Ginny nem hagyta a fiúnak, hogy befejezze mondókáját.
-
Igen, én is beszélni akartam veled. Tudod, engem nem érdekel se a bátyám, se Parkinson. Remélem téged se. Szökjünk el, és akkor nem kell tartanunk az apádtól sem. És akkor együtt lehetünk örökre. És…
-
Hagyd abba Ginny. Ne folytasd. Én másról akartam beszélni. Mi nem lehetünk együtt, és kész. Én már kezdem elfogadni ezt a tényt, jó lenne, ha te is megpróbálnád. És jobb lenne, ha kivételesen hallgatnál az okoskodó bátyádra. Csak jót akar neked. Mi soha nem lehetünk együtt.
Draco elfordította fejét. Nem bírt a lány szemébe nézni. Tudta, hogy amit mondd hazugság, és nem akarta, hogy erre ő is rájöjjön. Elég baja van neki a magyarázkodás nélkül is. Fájt neki ezeket, a súlyos szavakat kimondani.
-
De hát hogy mondhatod ezt? Azt mondtad, szeretsz! Akkor mindvégig megjátszottad magad? Csak kihasználtál. – a lány szemei szikráztak.
Ginny nem tudta ezt annyiban hagyni, nem akarta, hogy végül mégis a bátyának legyen igaza.
-
Nem hazudtam. Tényleg szerettelek. Szeretlek. De nem lehetünk együtt és kész! Ne kérdd, hogy magyarázzam el, mert nem fogom.
-
De hát nem csalhatsz a szerelemben. – fakadt ki a lány.
-
De igen Ginny. Sajnos szerelemben és háborúban mindent szabad. Hidd el, én sajnálom a legjobban, hogy így alakult. Az én helyem a Mardekárban van, egy Mardekáros lány mellett. – sóhajtott a fiú.
-
Áhá! Szóval innen fúj a szél. Csak arra kellettem, hogy féltékennyé tedd Parkinsont?! Tudod mit Malfoy?! Szánalmas vagy! Fordulj fel. Ezt nem hittem volna rólad. REMÉLEM, SOHA NEM KELL TÖBBET A HAZUG POFÁDAT BÁMULNOM! – ordította a lány, azzal otthagyta Dracót.
A fiú nagyon rosszul érezte magát. Ő nem így akart véget vetni a dolognak, de lehet, hogy jobb lesz így mindenkinek. Ginny így talán jobban meg tudja emészteni a dolgokat, ha közben gyűlöli őt. Mert most nagyon utálhatja. Draco viszont megfogadta, hogy ezt még nagyon meg fogj bánni Parkinson. Tudta, hogy most is figyelte őt. Biztosan nagyon meg lehet most elégedve.Talán Ginnynek volt igaza, hogy a szerelemben nem lehet csalni. De az is lehet, hogy most az egyszer tévedett. Ami most történt az csalás volt a javából. Ginnynek sosem szabad megtudnia, hogy kényszerből kellett otthagynia őt. Valóban csalt. De annyi mentsége volt rá, hogy ő kényszerből csalt, nem pedig azért, mert úgy volt kedve. Ezt még nagyon meg fogja bánni Parkinson, az biztos! Mondta magának Draco, azzal ő is elindult a Kastélyba.
Holnapután egy nehéz hétfő vár rá, és még Ginny bátyával is szembe kell néznie. Nem mintha félne tőle, csak azt tudja, most biztos igaza lesz a vörös hajú fiúnak. Pedig ő szereti Ginnyt, de egyszerűen képtelenség lenne vele maradni, és kockáztatni több ember életét. Ha lett volna választása, akkor is így tett volna. Draco inkább csal a szerelemben, mint, hogy belehaljon abba.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
