|
Blond & blond 7. fejezet
7. fejezet - Halloweeni party 2. rész
Kinyílt a Nagyterem ajtaja, a diákok elindultak befelé. Sokak először azt hitték, nem jó helyen járnak. A helyiségről senki sem tudta volna megmondani, hogy pár órával ezelőtt még itt fogyasztották ebédjüket. A négy ház asztala most eltűnt, helyette a fal mentén kis hatszemélyes asztalok foglaltak helyet. Minden asztalon egy töklámpás adott fényt. A terem közepe üresen volt hagyva, bizonyára a tánchoz. A mennyezet ugyanúgy elvarázsolt volt, mint mindig, de most Halloween-i hangulatot tükrözött. Gyertyák és töklámpások sora lógott a diákok feje felett. Dumbledore és a Professzorok tökéleteset alkottak.
Luna Natalie-val együtt gyorsan elfoglalta az első kis asztalt, amit megláttak. A diákok gyorsan megtöltötték a termet. Mindenki keresett egy olyan asztalt, ami vagy szabad volt, vagy ismerősökkel teli. A tanárok még sehol sem voltak. Dumbledore Professzor meghívott egy kifejezetten Halloween-i Partykra speciálódott zenekart. De még az sem volt jelen.
-
Senki sem ismer ránk. – mondta nagy hirtelen Natalie.
Luna megrázta a fejét. Éppen azon gondokozott, hogy vajon mennyi időbe telt így átvarázsolni ezt a termet.
-
Hála Istennek! – tért magához. – Olyan furcsán érzem magam ebben a ruhában. Furcsa, hogy nincs pántja, és hogy ennyire testhezálló. Tudod jól, hogy ez nem az én stílusom!
-
Ugyan hagyd már ezt! Tök szuperül nézel ki! És ezt te is tudod! Ne sopánkodj itt nekem. – mordult rá a lány.
Lassan már minden diák elfoglalta helyét valamelyik asztalnál.
Luna remélte, hogy a mellettük levő üres 4 helyet senki nem foglalja el. Ronéknak próbálta foglalni.
-
Még mindig nem tudom, melyik lehet Ron?! – szomorodott el Luna. – Az a Kaszás? Vagy az a Zombi? Vagy a Harcosember?
Luna felsorolta azokat a jelmezeket, akik mögött akár Ron is lehetett. Mindenfelé nézett már, de barátját sehol nem látta. Viszont, megakadt a szeme egy szőke, kisebb forma lányon. Talán Lucy-n?! Hosszú, fekete ruhát viselt, haja kontyban lógott tarkójára. Ruhája súrolta a földet, ám az nem volt annyira testhez simuló, mint amilyet Luna visel, lazább volt. Derekán a ruha egy díszes övvel volt összeszorítva, ami így kiemelte a lány vonalait.
Lucy egy Hugrabugos fiú társaságában jelent meg, és a fiú barátai mellett foglaltak helyet. A fiú, akivel volt körülbelül egy vagy két évvel lehetett idősebb Lucynál. Annyira elgondolkozott a fiú nevén, aki mellesleg egy Harcosnak volt öltözve, hogy rendesen megijedt, amikor vállán érzett egy kezet.
-
Ó! Gyönyörűséges Istennőm! Szabad é elfoglalnunk itt eme négy üres széket?
A kérdést Ron tette fel, és próbálta felvenni legudvariasabb formáját. Azt tegyük hozzá, hogy a jelmeze nem tükrözi róla, hogy oly nagyon lovagias lenne.
-
Ööö… Óh! Igen, persze. Nagyon jó a jelmezed. – válaszolt Luna.
Most, hogy jobban szemügyre vette Ront, így már azért felismerte. Ron jelmeze egy iszonyúan ijesztő Vámpírt ábrázolt. Fekete köpeny volt rajta, és egy borzasztóan ellenszenves maszk. A maszkon az álfogairól, amik mellesleg elég hosszúak voltak, művér csorgott le. Egyszóval Ron most maga volt a félelem. Vele volt még Hermione, Harry és Ginny is. Harry jelmeze nagyon hasonló volt, mint barátjáé, csak kicsit diszkrétebb kiadásban. Az álarcán az álfogak neki is ott voltak, és ijesztő volt, de művér nem volt rajta.
Hermione és Ginny jelmeze teljesen különbözött egymástól. Hermione finom selyemből készült keki színű, hosszú ruhát viselt, amit derekán egy övvel fogott szorosabbra. Finom vágású fehér kesztyűt viselt, álarca pedig jégcsapokból állt. Hajában is jégcsapformájú, és színű csattok voltak. Haja kivolt engedve és egyenesítve. Vagyis Hermione maga volt a Jégkirálynő. Ginny ellenben ugyanúgy, mint Luna piros ruhát viselt, de Ginny ruhája sokkal világosabb volt, és még merészebb, mint amilyen Lunán volt. Haja neki is kontyban volt, de sokkal szorosabb konty volt az övé, nem olyan laza, mint Lucynek. Kontyában két fapálcika volt x alakban elhelyezve. Ruháján nagyon sok kis vágás volt, persze direkt. Ő piros kesztyűt viselt, de hosszabbat, mint Luna. Álarca neki elég merész v alakban volt arcára téve, színe sötétebb volt, mint a ruhája, és tele volt gyöngyökkel. Ránézésre a tűz juthat az ember eszébe, így nem nehéz kitalálni Ginny minek volt öltözve. Tűz és jég, két ellentétes szimbólum. Biztosan együtt találták ki ezeket, a jelmezeket. Lunának az az érzése támadt, hogyha ránéz barátnőjére, akkor szinte azonnal fázni kezd, és kirázza a hideg, viszont ha másik barátnőjére pillant, akkor menten megsül.
-
Tök jók a jelmezeitek. – jegyezte meg Luna a barátainak, és barátnőinek.
-
Köszi!- mondták kórusban az érintettek.
Amíg nem foglalta el mindenki a helyét, addig a tanárok nem vonultak be. Már eltelt vagy tíz perc, mire kezdtek elcsendesedni a diákok. Lunáék közben beszélgettek, hogy gyorsabban menjek az idő, mert már nagyon várták a bulit, és a táncot is.
-
Már nagyon éhes vagyok, jöhetnének már. – mondta Ron. – Amúgy Ginny, neked meg mi a fene bajod van? Úgy ülsz ott, mint egy néma kuka.
Tette fel a kérdést Ginnynek, a bátya. Az aggódó bátyus. Mert eddig csak elemezgették a különbnél különb jelmezeket, de Ginny semelyikhez sem fűzött kommentárt. Csak ült, és az ajtót bámulta. Tisztán látszott arcának azon területén, amit az álarc nem fedett, hogy valami nagyon bántja.
-
Semmi bajom, csak a hülye dolgaidhoz nem tudok mit hozzáfűzni. Ennyi. – válaszolt bátyának, kicsit indulatosabban, mint szerette volna.
-
Aha ahogy akarod. – hagyta rá Ron.
Luna nagyon is jól tudta, hogy barátnője miért bámulja annyira a bejáratot. Nagyon is jól tudta, köszönhetően Lucynek, hogy Ginny kit vár ennyire. És megjelent a Mardekáros. Bár nem volt felismerhető a kiváló jelmezének köszönhetően, de mivel mellette volt két gorillaméretű fiú, így lehetett rá következtetni, hogy az ő. De volt mellette egy lány is, aki mellesleg átkarolta a fiút. Draco két „testőrén” csak egy sima fekete köpeny volt, sima fekete álarccal. A Mardekáros fiún zöld bársonyöltöny volt, fekete nyakkendővel. Haja hátul copfba volt fogva, és egy egyszerű de mégis női szemeket odavonzó álarcot viselt, ami ugyan csak zöld bársonyból volt. A mellette lépkedő lány, csak Pansy lehetett. Ő is zöldben volt, de neki a ruhája sötétebb színű, csipkés és gyöngyökkel teli. Álarca szintén gyöngyökből állt. Kezén hosszú, zöld bőrkesztyű volt. Arcán elégedett mosoly terült szét. A ruhája szemtelenül rövid volt, körülbelül tíz-tizenöt centivel ért a térde felé. Bár nem fogta Draco kezét, de belekarolt a Hercegébe (aki valójában nem neki öltözött Hercegnek), leültek a többi Mardekáros közé. Pansy Draco mellett foglalt helyet. Ginny szemei hirtelen lángra gyúltak. Ránézett Dracora, beleégette szemeit a fiú szemeibe, majd elfordult, és többet nem foglalkozott a Hercegével. A diákok hirtelen elhallgattak. Ennek oka az volt, hogy a tanárok végre bejöttek a hátsó ajtón. Azok egységesen erre az estére Lovagi páncélt öltöttek, kezükben kard volt. Leültek saját helyükre, ami nekik volt kijelölve. A jelmezük bizonyára Dumbledore ötlete volt. Álarcuk egyszerűen mesébe illő volt.
Bahnt és Pitont alig lehetett megkülönböztetni, mindkettőnek hátul össze volt fogva hosszú hajuk, csupán arról lehetett látni ki-ki, hogy Piton hajszíne egy árnyalatnyival sötétebb volt az ifjú Bahn Professzorénál. Dumbeldore rögtön mihelyst kollégái elfoglalták helyüket, jelezte, hogy szólni kíván pár szót.
-
Mesebeli estét kívánok minden itt megjelent Vámpírnak, Hercegnek, Istennőnek, Lidércnek és mindenki másnak. Szebbnél szebb, jobbnál jobb jelmezeket látok szerte e teremben. Örülök, hogy ilyen sokan megjelentetek ezen a szépnek ígérkező felejthetetlen estén. Most először közösen megvacsorázunk, és utána jöhet buli a javából. Most elmondom a vacsora menetét. Minden asztalon van hat darab étlap. Az étlapon, amelyik ételre rámutattok, az ott fog teremni az asztalon. Ezt az ötletes rendelést saját magam találtam ki. Remélem, beválik majd. Természetesen italt is így lehet rendelni.
Ez a szolgáltatás egész este aktuális. Nos akkor mindenkinek jó étvágyat. Ajánlanám nektek az ünnepi sültnyulat. A diákok megtapsolták igazgatójukat, azzal Dumbledore leült, és mély beszélgetésbe kezdett McGalagony professzorral.
-
Már épp ideje, hogy kajálhatunk végre. Na nézzük mennyire hatásos ez a kajarendelés. – mondta Ron azzal rögtön maga elé húzta az egyik étlapot.
Rámutatott a „Sültkolbász kenyérrel és mustárral” feliratra, és épp hogy hozzáért az étlaphoz, a választott étel már ott is volt a fiú előtt.
-
Szuper. – lelkesült fel, majd elkezdte magába tömni az ételt, és közben minden lenyelt falatnál újra, és újra hozzáért valamelyik ételhez az étlapban, ami rögtön előtte is termett.
Harry, Hermione, Luna és Natalie is felbátorodtak, és rendelni kezdték a finomabbnál finomabb ételeket. Egyedül Ginny volt az, akinek a tányérja még öt perc elteltével is üresen állt. Luna rögtön levágta miért. Ginny egész idő alatt le sem vette szemeit a szőke Hercegről. Hiszen a fiú, aki szerette Ginnyt, most másik lánnyal volt elfoglalva. Túlságosan lekötötte Pansy a figyelmét, a rövid szoknyájával együtt. Dracot lekötötte az a tudat, hogy szórakoztassa partnerét. Pansy ott vihorászott, és Dracot csikizte, biztosan nagyon jól tudja, hogy melyik ponton csikis a fiú, gondolta Ginny. Luna figyelmeztetően megbökte Ginnyt, mielőtt más is észrevenné, merre néz ennyire erősen a lány. Ginny az éles bökés hatására rögtön észbekapott, és gyorsan rendelt magának valamit, de azt nem figyelte mit.
-
Be bióta bebed meg ba bűlt búlat?? – nézett rá Ron, és kérdezte tele szájjal húgát.
-
Mivan Ron? Olyan gusztustalan vagy! – vágott vissza Ginny, de valójában még mindig valaki mást figyelt.
Ron nagy nehezen lenyelte azt, ami épp a szájában volt és megkérdezte újra, de most már érthetően.
-
Azt kérdeztem, hogy te mióta eszed meg a sült nyulat?
Ginny most jött rá, hogy mit is rendelt valójában. Elszörnyedt a tudattól, és a látványtól.
-
Véletlenül mellényúltam, mást akartam rendelni. – vágta ki magát, és gyorsan rendelt valami ehetőbb ételt.
Fél óra elteltével mindenki végzett az evéssel, persze Ron még éhesnek mondta magát. A meghívott zenekar elfoglalta helyét, és elkezdte első pörgős számát játszani. Luna nem ismerte ezt a csapatot. Három fiúból és egy lányból állt. Harry és Hermione elmentek táncolni. Luna örült, hogy végre kibékültek. Harry elnézést kért a lánytól előző este, és Hermione tárt karokkal fogadta őt. Ron elhívta Lunát táncolni, hiába mondta a lány, hogy ő ilyen gyorsra nem tud lépkedni, és agyon fogja taposni a lábát, Ront ez nem érdekelte, mondván, hogy ő sem jobb. Így Ginny egyedül maradt az asztalnál. De nem sokáig. A Herceg mégiscsak odament hozzá, ehhez minden bátorságára szükség volt. Először csak mögé állt, és nézte, hogy mit csinál a lány, de aztán mégiscsak megszólította őt.
-
Szia Ginny. – hajolt meg a lány előtt. – Gyönyörű vagy ebben a ruhában!
-
Mit akarsz tőlem? Azt hiszem eltévesztetted a házszámot! Miért nem mész vissza szórakoztatni azt a libát?
Ginnyt elöntötte a méreg. Igenis ideges volt a fiú viselkedése miatt. Mérges volt rá, de egyben szomorú is volt miatta.
-
Ezt most nem mondod komolyan? – borult ki Draco is. – Csak nem vagy féltékeny rá? Tüzesen féltékeny?!
Ginny elpirult. De igen, igen féltékeny volt. A szőke fiú most nagyon is rátapintott a lényegre. De a lány ezt nem akarta Draco orrára kötni.
-
Egyáltalán nem vagyok féltékeny Parkinsonra. És tudod miért nem? Mert engem Te nem érdekelsz Malfoy!
A lány ezt túlságosan bizonytalanul, és hitetlenül mondta ki, így Draco csak nevetni tudott ezen a megjegyzésen.
-
Ez nem volt meggyőző. – mosolyodott el a fiú.
Azzal közelebb lépett Ginnyhez, aminek hatásaként a lány arca felvette ruhájának színét.
-
Nem hiszek neked! – hozta meg Ginny arcszínére alapozva Draco a döntését. – Kérlek, gyere ki velem a parkba, mert beszélnünk kell valamiről, ami nem várhat tovább, mivel nagyon fontos dologról van szó.
Ginny csak bólintott, és a fiú nyomában kiment a teremből.
***
A teremben a tánc folyamatosan ment. Megállás nem volt. Luna már nagyon elfáradt a sok pörgős szám végigtáncolása miatt. Táncolt már Ronnal, és Harryvel is, és rajtuk kívül sok olyan fiúval, akiket az álarc miatt nem ismert fel. Volt közöttük Lovag, Vámpír, Gyilkos, Harcos, Karate bajnok és még egy Oroszlánnak öltözött fiú is. Ez is Dumbledore ötlete volt, hogy legyen egy olyan tánc, ami párváltós volt, vagyis a fiúknak minden tánclépés után lányt kellett váltani. Természetesen a tanárok is beálltak táncolni.
A zenekar ezután egy lassabb számot játszott, így Luna végre visszamehetett Ronhoz, és lassúzhattak együtt. Harry természetesen Hermionéval táncolt, Natalie ottmaradt annál a fiúnál, akivel az előző táncot befejezte, és persze a tanárok is maradtak. Dumbledore McGalagonnyal táncolt, David Bahn Trelawney-jal és Piton maradt Bimba professzorral. Mikor ez a lassú szám is lement, Lunának már kellett egy kis friss levegő, ezért kiment a parkba kicsit levegőzni, Ront pedig otthagyta addig Harryékkel. Kint csípős idő volt. A levegő tiszta volt, de hideg. A parkban Luna senkit nem látott, hiszen mindenki a teremben volt és táncolt, vagy pedig vidáman nevetgélt. Luna egyedül volt kint. Vagyis csak ő hitte ezt. Tévedett. Leült a legelső padra, amit meglátott. Kint szokatlan csönd volt. Luna halkan dudorászni kezdett, és közben egyre csak járt az agya. Annyira elgondolkozott, hogy fel sem tűnt neki a háta mögül hallatszódó egyre hangosabb veszekedés. Luna megijedt, felkelt és elindult a hangok forrása felé. Azok valahonnan a háta mögül pár méterrel jöhettek. Sikerült neki a sötétben felismernie, hogy két sötét alak bontakozott ki az egyik fa mögött. Luna akaratán kívül is meghallotta, hogy min veszekednek. A lány hangját felismerte. Ginny volt az.
-
Nem érdekelsz, értsd már meg! – ordította Ginny.
Luna már tudta, hogy kivel ordít Ginny. Draco volt ott vele. És mindketten elég idegesek voltak már.
-
Nem hiszek neked! És te miért nem hiszed el, hogy már semmi közöm ahhoz az ostoba Parkinsonhoz! Nem járok már vele!!!!
-
Ja perszeeee… Megint hazudsz! – nevette el magát Ginny, de csak hogy bosszantsa a fiút.
-
NEM HAZUDOK! Fogd már fel! Nem bírod megérteni, hogy engem már csak Te érdekelsz. Ginny ezt értsd meg! – kérlelte Draco a hisztis lányt.
-
Miért kéne hinnem neked? Okot adtál arra, hogy ne bízzak benned! Egyáltalán hihetek még neked? És amúgy akkor miért vele jöttél? Miért nem velem? Hah?? HAH??
A lány sírásba tört ki. Már nem bírta elviselni a fájdalmat, amit a fiú okozott neki pár hónap alatt. Draco közelebb ment Ginnyhez, és átölelte.
-
Hihetsz nekem Ginny! – vígasztalta őt a fiú. – Azért nem jöttem veled, mert nem mertelek elhívni a múltkori veszekedésünk miatt. De most már nagyon bánom, hogy nem veled jöttem. Amúgy meg Pansy akaszkodott rám, de gondolom, erre csak rájöttél.
Azzal szorosan megölelte a felzaklatott lányt, és megpuszilta. Sok-sok puszit adott neki, mire a lány végre teljesen megnyugodott.
-
Vissza akarsz menni a Partyra? – kérdezte a fiú.
-
Nem, én itt akarok maradni. Veled!
Draco közelebb húzta magához Ginnyt, és megcsókolta. Ajkuk végre összeért, olyan sok idő után újra. Luna mindent látott, és mindent hallott a fa mögül. Elmosolyodott. Végre egymásra találtak ők ketten. Nagyon szépen mutatnak. De nem csak Luna látta és hallgatta végig az új párt.
-
Mi a fenét csinálsz Draco azzal a csajjal? – kelt ki magából Pansy Parkinson.
-
Te meg mit keresel itt? Nem mindegy neked? Hagyj minket magunkra.
-
Mit képzelsz magadról? Fúj, ráadásul ezzel a Weasley-vel. Ennél mélyebbre már nem is tudnál süllyedni.
Ginny ideges lett Pansy szavaira, és nekirontott. Elkezdte tépni a lány haját, és Parkinson sem fogta vissza magát.
-
Undorító vagy, fúj, agyon ütlek! Csóró. – ordibált.
Draco azonnal leszedte Parkinsont, és Luna is odaszaladt és próbálta visszatartani Ginnyt.
-
Mi folyik itt? Csak nem verekedtetek? Ginny! Azt csak a muglik csinálják.
Hirtelen megjelent Ron, és ő tette fel a kérdést. Csak Lunát akarta visszahívni, ezért lepődött meg, hogy milyen sokan vannak kint. Meglepődött ezen a furcsa szitun, ami a szeme elé terült. Draco éppen próbálja lefogni a felbőszült Mardekáros lányt, és Luna próbálja lecsillapítani Ron dühös húgát. Pansy Parkinson végre kibújt Draco erős kezei közül, de nem verekedett megint. Elment, de még mielőtt visszament volna, még odafordult Ronhoz.
-
Tudod Malfoy és a Húgod! Itt nyalták egymást. Ezért a húgodnak és neked is vállalnotok kell a következményeket. És persze neked is Malfoy. Hát ezt akartad! Megkaphatod. Vállald a következményeit!
Azzal a dühös hoppon maradt lány beviharzott a Kastélyba. Luna tudta, ebből még nagy baj lesz.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
