|
Blond & blond 6. fejezet
6. fejezet - Halloweeni party 1. rész
Végre elérkezett a mindenki számára oly nagy izgalommal várt nap, a péntek. De sajnos hiába volt ez a Party napja, a tanítás nem maradt el, csak módosult annyiban, hogy az ebéd utáni órákat nem tartották meg. Luna kivételesen időben pattant ki az ágyból. Gyorsan rendbe szedte magát, és rohant is Átváltoztatástan órára. Minden hatod éves diák reménykedett benne, hogy McGalagony professzor nem fog nekik túl szigorú órát tartani, tekintve arra, hogy minden diák Party lázban égett.
Sajnos reményük nem vált be, hisz McGalagony tartotta mércéjét a megszokott óráihoz. Mihelyst a diákok elfoglalták helyüket, és elcsendesedtek, a professzor kiosztotta az aznapi feladatukat, ami a némító bűbáj elsajátítása volt. A diákoknak kezdetként először egy békán kellett kipróbálniuk tudásukat, de kis idő elteltével, akinek jól ment ez a feladat, az már hollón is kísérletezhetett. A tanulók többsége inkább maradt a békánál. Lunának és Ginnynek sokadszorra sikerült végre teljesen némává tenni kísérleti alanyukat. Ellenben Natalienak sehogy sem sikerült elhallgattatnia békáját. Természetesen Ginnyn és Lunán kívül mindenki a némító-bűbáj gyakorlását kapta házi feladatnak. McGalagony másfélóra elteltével végre elengedte az osztályt, így a Hollóhátasok elbúcsúztak Griffendéles társaiktól, és elindultak a pinceterem felé, Bájitaltanra, amit a Mardekárosok társaságában kell túlélniük.
-
Már csak egy rémes Bájitaltanunk, és egy jó SVK órát kell kibírnunk, és utána végre megjönnek a jelmezeink. – lelkesült fel Natalie
-
Igen. De még mindig nem tudom, minek akarok öltözni. Majd SVK órán kitalálom, milyen jelmez lenne számunkra a legjobb. – válaszolt a szőke lány.
Mikor a Hollóhátasok leértek a pinceterem elé, meglepődve vették észre, hogy Mardekáros társaik nincsenek sehol.
-
Mit gondolsz, hol lehetnek ezek a görények? – vonta föl szemöldökét Natalie
-
Fogalmam sincs. De ez nagyon érdekes. Nem mintha hiányoznának, de azért ez különös. – nézett körbe a kihalt folyosón Luna.
-
Késik. .. Késik, de mért?
Hallotta Luna társainak kérdéseit.
-
Ki késik? – kérdezte barátnőjét.
-
Hát Piton. Már öt perce itt kéne lennie. Ez nem jellemző rá. – értetlenkedett tetetett szomorúsággal az arcán Natalie – Nem azért, egyáltalán nem hiányzik, de azért ez furcsa. Mardekárosok sehol, vérszívó Piton sehol.
-
Hm. Ez túl szép, hogy igaz legyen. – szontyolodott el Luna.
-
Hé, Te meg mit keresel itt?
Hallotta meg Luna egyik osztálytársa hangját. A hang irányába fordult, és Ginnyt látta rohanni feléjük, a srác neki intézte kérdő mondatát. Ginny megállt Lunáék előtt, de mielőtt még el tudta volna mondani az osztálynak, hogy miért küldték, ki kellett magát fújnia.
-
Mi az Ginny? Neked nem órán kéne lenned?
-
Azért….jöt…jöttem, hogy a, na, szóval menjetek fel mindannyian az SVK terembe, mert ott lesz órátok, és majd mi is csatakozunk hozzátok.
Ginny miután elmondta, amit kellett neki, rohant is vissza saját órájára. A Hollóhátasok így hát gyorsan felvonultak a terembe, ahol megdöbbenve látták, hogy nem Piton vár rájuk, hanem David Bahn.
-
Gyertek, gyertek! Csak szaporán gyertek, és üljetek a helyetekre! – utasította őket a Professzor.
Megvárta, mire mindenki elfoglalta helyét, és elcsendesedtek, és utána kezdett bele mondókájába.
-
Van számotokra egy jó és egy rossz hírem. Akkor talán kezdeném is a jóval. A jó hír, hogy a mai napi Bájitaltanórátok elmarad.
A diákok ujjongani kezdtek. Natalie örömében majdnem megfojtotta Lunánt.
-
A rosszhírem pedig, hogy Bájitaltanóra helyett velem lesztek SVK-n.
-
Ugyan már! Ez, hogy lenne rosszhír?! – ismételgették a kérdést vidáman a diákok.
-
Óh! Köszönöm! Ezek szerint szeretitek az óráimat. Ennek nagyon örülök. Nos a lényeg, hogy Piton professzor azért nem tartott ma órát nektek, mert a diákjainak segít jelmezeket készíteni, persze igazgatói beleegyezéssel. A Griffendéles társaitok is hamarosan csatlakozni fognak hozzánk. Arra gondoltam, hogy a mai óránkon bemutathatnátok, hogy eddig miket tanultatok. Természetesen rajtam kéne bemutatni, és én erre adok majd egy jegyet. Aki kész van, az elmehet készülni az esti Partyra. Ki szeretné kezdeni? – tárta szét két kezét a Professzor.
Natalie vállalkozott elsőnek, hogy utána mehessen is fel. Szembeálltak egymással, Natalie a Professzorra szegezte pálcáját, és elkiáltotta magát.
Bahn professzort elkezdte rázni a nevetés. Várt pár percet, és megszüntette a varázslat hatását. Még mindig mosolyogva jelest adott Natalienak. A lány odasúgta Lunának, hogy a Nagyteremben várja, és el is ment. David Professzor Lunát hívta következőnek. Lunának hirtelen semmi vicces varázsige sem jutott az eszébe. Szembenézett a tanárral, és beugrott neki egy jó kis varázsige, amit egy halálfalón próbált ki először. Luna felemelte pálcáját, és már mondta is a varázsigét:
A Professzor elvesztette egyensúlyát a hirtelen jött varázslat hatására, és hátraesett a földre. A diákok arcára döbbenet ült ki, minden szem Lunára szegeződött. Luna arcára ellenben félelem ült ki. Lehet, hogy ezzel a varázslattal túl lőtt a célon?! Talán nem ez volt az ideillő varázslat?! Bahn Professzor nehezen, de feltápászkodott a földről. Ránézett az ijedt lányra, utána végig nézett a döbbent osztályon, majd sóhajtott, s végül elmosolyodott.
-
Ugyan semmi baj, nem kell megijednetek. Luna tökéletesen hajtotta végre a kábító-varázslatot. Igazság szerint engem csak az ért meglepetésként, hogy ilyen fiatalon egy ilyen komoly varázslatot el tud végezni. Megtudhatnám Luna, hogy ezt ki tanította meg neked? Vagy kitől tanultad meg? Szerintem erre mindenki kíváncsi lenne.
Luna most már teljesen elbizonytalanodott. Azt nem mondhatta meg, hogy személy szerint kitől tanulta, hiszen akkor bemocskolná Harryt. Végül rájött, hogy vághatná ki ebből magát.
-
A DS-en tanultam – mondta Luna.
-
Ó! Értem én. De mi az a DS? – kérdezett vissza gyanakodva Bahn.
-
Egy önvédelmi szakkör volt tavaly – hazudta Luna.
Bár ha jobban belegondolt, akkor csak félig volt hazugság, amit mondott.
-
Nos a jegyed végül is lehet jeles. Igaz, tökéletesen bemutattad a választott varázslatot, de ha megkérhetlek, másokon ezt ne alkalmazd. Most elmehetsz. Menj készülni az estére.
Luna iszonyú gyorsan elhagyta a termet. Így utólag rájött, hogy nem ez a varázslat volt az, amit be kellett volna mutatnia. Mikor végre megérkezett a Nagyterembe, szomorúan vette észre, hogy Natalie már nincs ott. Leült az asztalhoz, és egyedül elkezdett enni, de nem sokáig volt egyedül. Egy perc sem telt bele, és megérkezett mellé Lucy.
-
Szia Luna. Mára végeztél is?
-
Szia. Igen. Szörnyű délelőttöm volt, de … hé mi a baj? – Luna mihelyst belenézett kisbarátnője szemeibe, észrevette, hogy valami iszonyúan bántja őt.
-
Semmi. Csak nem vagyok jól. Jaj Luna! – sóhajtott Lucy. Szemei hirtelen megteltek könnyekkel, amiket alig bírt visszatartani.
-
Menjünk a klubhelyiségbe! – mondta azonnal Luna.
Így a két lány felsietett a toronyba, ahol a klubhelyiségük volt, bemondták a jelszót, és Luna javaslatára inkább Lucy hálószobájába mentek be. Bementek és magukra zárták az ajtót.
Mikor leültek Lucy ágyára, a lányból kitört a szomorúság. Lucy őrült zokogásban tört ki. Lunát nagyon megijesztette a lány viselkedése.
-
De mi a baj Lucy? Mitől borultál így ki? Vagy kérdezzem úgy, hogy kitől? – kérdezgette az idősebb lány kisebb barátnőjét, közben próbálta őt vigasztalni. Sikertelenül.
-
Hát tudod. – próbálta elkezdeni Lucy. – Tudod, csak… csak a bátyám. Draco.
-
Jaj! Mit csinált már megint? Összevesztetek, vagy mi történt? – Lunának kezdett összeállni a kép.
-
Hát az úgy volt, hogy rájöttem mi a titka. Tudod, már tudom, mi van közte és Ginny között. Mert hát … kihallgattam őket. – pirult el Lucy.
Luna figyelemmel hallgatta Lucyt, akinek végre sikerült abbahagyni a sírást, és kicsit megnyugodott.
-
Óh! – sóhajtott Luna. – Nem szép dolog kihallgatni másokat. Na és mi van köztük? Folytasd, kérlek. Kíváncsivá tettél!
-
Jó folytatom. Szóval úgynéz ki, hogy ők egymásba habarodtak, vagy csak vonzódnak egymáshoz, de nagyon. De Ginny ezt nem akarja titokban tartani, a bátyám viszont igen. Erre Ginny megsértődött, csúnya dolgokat vágott a fejéhez, és otthagyta. Én odamentem hozzá, hogy kicsit megvigasztaljam, de ő berágott rám, mivelhogy beleütöm az orrom az ő dolgaiba. Én nagyon mérges lettem, és én is csúnya dolgokat vágtam a fejéhez. De már nagyon megbántam, és nem is gondoltam komolyan, amiket mondtam. – fejezte Lucy a mondókáját.
-
Akkor már mindent értek! – szólta el magát Luna.
-
Ezt meg hogy érted? – vonta fel szemöldökeit Lucy.
-
A Bátyád tegnapi viselkedésére céloztam. Amikor járőröztünk. Nagyon el volt kenődve, annyira, hogy még piszkálódni is elfelejtett. Egy rossz szava nem volt hozzám, jobban mondva egy szava sem volt egész este. – vonta le a következtetéseket Luna. – De akkor tuti ezért. Tudod, gondolj bele: a húga szavai és a lány, akihez vonzódik, rondán viselkedtetek vele, biztos rosszul estek neki, amiket a fejéhez vágtatok. De majd beszélsz vele. Most inkább az esti Partyra koncentráljunk. Ha ennyire nyomaszt a tegnapi dolog, akkor majd beszélsz vele, de most arra gondolj, hogy milyen jó esténk lesz. Te minek öltözöl be?
-
Hát. – Lucy elpirult. – Ne nevess ki, de én Herkules kedvese leszek.
-
Juj az nagyon jó ötlet. Én Istennő leszek, de még nem tudom melyik. Héra vagy Aphrodite. – mondta Luna
-
Juj Istenien fogunk kinézni – lelkendezett végre mosolyogva Lucy.
Luna is elmosolyodott, majd elköszönt immár vidám barátnőjétől, és felment saját hálószobájába, ahol már ott volt Natalie is.
-
Kösz, hogy a Nagyteremben vártál meg. – vetette neki oda dühösen Luna.
-
Bocs. De más dolgom volt. Végre megjött, amit rendeltem az esti Partyhoz. Tudod kellékek a jelmezünkhöz. Megbeszéltük tegnap, hogy múmia leszünk. – nyitotta fel a dobozt Natalie, ami már az ágyán volt.
-
Ja tényleg. El is felejtettem. Én szerintem nem is akarok múmia lenni. – gondoltam meg magát a lány.
-
De megbeszéltük, és itt vannak a kellékek. Még álarcból is kettőt küldtek.
Natalie keresztbe tette kezeit, és hátat fordított barátnőjének.
-
Jaj ne izélj már. Ha egyszer nem akarok ronda múmia lenni, akkor nem leszek. Én Istennő leszek. – vallotta be Luna.
-
Juj tényleg? Az nagyon jó. És hol a jelmezed?
Natalie egy perc alatt el is felejtette, hogy most haragudnia kéne barátnőjére. A hír, hogy Luna Istennőnek öltözik, teljesen elfeledtette vele haragját.
-
Hát elméletileg háromra kéne ideérnie, gyakorlatilag fél öt van. Úgyhogy vagy a bagoly tévedt el, vagy marad a múmiajelmez.
-
Nézd! Ott egy bagoly az ablaknál. Szerintem abban a dobozban, ami a csőrében van, ott a jelmezed. – lelkendezett Natalie.
És valóban. Ott volt a kézbesítőbagoly az ablakban, csőrében egy kisebb dobozzal. Luna gyorsan kinyitotta az ablakot, majd megszabadította a baglyot feleslegétől. A bagoly már repült is el. A kölcsönzési árat csak akkor kell fizetni, amikor visszajön a ruháért.
-
Bontsd már ki! Gyerünk már! Hé melyik Isten leszel?
-
Hát én Héra akartam, de úgy látom, ez a ruha nem az ő stílusa. – lepődött meg Luna a ruháját látva.
A dobozban egy ruha volt található a hozzáillő cipővel és álarccal. A ruha hosszú volt, tűzpiros színű testhez simuló. Pántja nem volt, de volt hozzá egy pár fekete színű kesztyű és csizma. A ruha egyik oldala combközépig fel volt sliccelve. Az álarc színe fekete volt, és tökéletesen passzolt a ruhához. A ruha hátoldala nyitott volt, és „v” alakban ért véget.
-
Ez Aphrodite jelmeze. Nagyon szuper. Ebben senki nem fog felismerni, az biztos. A Szerelem Istennője leszel ma este, úgyhogy kerítenél nekem is valakit?
-
aj Natalie, ez egyáltalán nem vicces. Ez nem az én stílusom, tudod mit? Inkább leszek én a múmia, és te legyél Istennő. – vágta rá Luna.
-
Dehogyis. – zárta le a témát Natalie. - Öltözz fel, én is felöltözök, és utána kisminkeljük egymást.
Így hát Lunának meg kellett barátkoznia azzal a ténnyel, hogy ezen az estén egy nagyon merész ruhát kell viselnie. Mire elkészültek elment az egész délután. Észre sem vették, és már hét óra volt. Már csak egy órájuk maradt szépítkezni. Natalie és Luna ott álltak, mint Istennő és Múmia. Natalie-n egy hosszú fehér ruha volt, ami még jobban szorult teste vonalához, mint a piros ruha Lunáéhoz. Álarca is fehér volt. Az ő ruhájának hosszú ujjai voltak, aminek a vége tölcsérbe ért véget. Lunán úgy állt a tűzpiros ruha, mintha csak rá varrták volna. Szőke haja nagyon jól passzolt ruha fazonjához, és színéhez. A magassága kedvezett a ruha „v” alakú hátoldalának. A lányt a legjobban, az hozta zavarba a ruháján, hogy nem volt pántja. A két lány nagyon szépen kisminkelte egymást. Natalie szemére fekete festéket tettek fel, mert neki ijesztőnek kellett festenie, Luna szemére ellenben piros és fekete keverékét, ami ment a ruha színéhez is.
Már csak negyed óra volt nyolcig. A két lány elindult a Nagyterem felé. Ott volt már a diákság többsége, és várták, hogy bemehessenek végre. A diákok a legelképesztőbb jelmezeket öltötték magukra. Volt, aki valamilyen állatnak öltözött, de lehetett közöttük találni egy Halloween-i tök jelmezt is, és voltak, akik csak simán szellemnek, lidércnek vagy másféle borzasztó lénynek öltöztek. Luna próbálta szemével megkeresni Ront, de mivel fogalma sem volt arról, hogy barátja milyen jelmez mögé bújt, így nem sikerült megtalálnia. Amikor Luna és Natalie elindultak lefelé a lépcsőn, a legtöbb szem rájuk szegeződött. Először a diáksereg úgy gondolta, hogy a jelmezük egymásnak kiegészítői. Aztán leesett nekik, hogy két különböző jelmezben megjelenő egymástól különböző lány sétál lefelé. Senki sem sejtette, kit rejt az Istennői jelmez. Végre eljött a várva várt nyolc óra, és hirtelen kinyílt a Nagyterem ajtaja, hogy utat adjon a sok izgatott diáknak, egy felejthetetlen Partyhoz.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
