|
Blond & blond 2. fejezet
2. fejezet: Teszlek süveg különös döntése
Végre beértek a nagyterembe. Sajnos Lunának és Ronnak itt el kellett válniuk, ugyanis Ronéknak a Griffendél asztalához kellett ülniük. Ron nyomott egy búcsú puszit a lány arcára. Majd barátaival elindult az ellenkező irányba, hogy elfoglalják helyüket az asztaluknál. Luna is elindult a Hollóhát asztala felé. Neki mindegy volt, hogy hova ül le, hiszen nem voltak barátai. Csak egy lány volt, akit eléggé kedvelt, az egyik évfolyamtársa. Natalie McDonald. Luna meglátta őt, és leült mellé.
-
Szia Natalie – köszöntötte őt.
Egy rövid barna hajú lány mosolygott Lunára.
-
Hello Luna. Örülök, hogy végre megtaláltál. – üdvözölte Natalie a barátnőjét.
***
Eközben a Griffendél asztalánál:
-
Ron, te szereted Lunát? – kérdezte Hermione a fiút.
Ron nem tudott először válaszolni, de nem azért, mert nem tudja mit mondjon, hanem mert szokás szerint tele volt a szája. Lenyelte, ami épp a szájában volt, majd válaszolt.
-
Már hogyne szeretném! Ilyen hülye kérdést Hermione! – mondta mérgesen a fiú. – Inkább foglalkozz a saját barátoddal.
-
De hát nekem nincsen barátom! – méltatlankodott a lány.
-
Ugyan már ezt te sem gondolhatod komolyan. – súgta Hermione fülébe a fiú – Tudom nagyon jól, hogy már régóta tetszik neked Harry.
-
Ugyan már Ron! Honnan… - de nem tudta befejezni mondatát, mert ekkor kinyílt a nagyterem ajtaja.
A diáksereg nagy nehezen elcsitult, mikor kinyílt az ajtó, és McGalagony lépett be rajta kezében a Teszlek süveggel, nyomában a rémült elsősökkel.
-
Milyen kicsik Úristen! – szólalt meg hirtelen Natalie – Mi nem voltunk ennyire törpék.
-
Jaj – mondta Luna – Mondjuk tényleg nagyon kicsik. Értett egyet barátnőjével.
McGalagony letette, a Teszlek süveget a helyére, s az énekelni kezdte új dalát:
Hajdan, mikor új voltam még,
négy mágus összeállt,
eldöntötték, létrehoznak
egy varázslótanodát,
hol az ifjak hallgathatják
oktatóik bölcs szavát,
s továbbadhatják a vének
tudásuk legjavát.
Sokan mondták, nemes a cél,
melyért a Négy síkra száll;
nem hitték, hogy valaha is
rút viszály közéjük áll.
Mély barátság fűzte egybe
Griffendélt és Mardekárt;
jóban-rosszban összetartott
Hugrabug és Hollóhát.
De jaj, egységük víg napját
széthúzásnak búj éje
követte – és erről szól
a Teszlek Süveg meséje.
Szlét Mardekár: “Az jöjjön, ki
mágus szülők gyermeke.”
Szólt Hollóhát: “Azt tanítsuk,
kinek éles az esze.”
Szólt Griffendél: “Iskolánkba
bátor ifjak jöjjenek!”
Szólt Hugrabug: “Énelőttem
egyenlő minden gyerek.”
Véleményük különbözött,
össze mégse vesztek.
Eldöntötték, mindannyian
felelősek lesznek
egy-egy házért, mely az övék:
így Mardekár, teszem azt,
magához hívatott minden
tiszta vérűt és ravaszt.
Hollóhátnál az okosok
hasznát látták eszüknek;
bátor lelkű társaik meg
Griffendélhez kerültek.
Hugrabughoz ment a többi.
De akkoriban még
négy hű barát volt a négy ház,
szent volt a szövetség.
Sok-sok évig honolt béke
köztük, s egyetértés;
Mígnem végül kapzsi becsvágy,
sima szó, kísértés
egymás ellen fordította
a négy büszke házat,
és közöttük féltékenység,
gyűlölködés támadt.
Egy ideig már-már úgy tűnt
a Roxfortnak vége -
hiszen barát barátnak lett
esküdt ellensége.
Végül aztán egyik reggel
elment a vén Mardekár;
és az ádáz tusa nyomban
véget is ért; haj, de már
nem lett újra egy, mi egy volt,
s négy házunk azóta
bús emlékét őrzi annak,
mit elsírt e nóta.
Így eshetett, hogy megkaptam
kényszer szülte posztomat.
Kár, hogy ami egyben teljes,
négybe épp én osztom azt.
Dalomba pár újabb strófát
azért szövök ma bele,
mert, bár elvégzem a munkám,
sejtem, kárt teszek vele.
Régi bűbáj kötelez rá,
hogy betöltsem tisztemet,
de oldom, mit kötni kéne -
s ebből, félek, baj lehet.
Éber szemmel lássátok meg
mind a baljós jeleket!
Veszély les ránk! Ártó szándék,
zord ellenség fenyeget!
Egység kell most, összefogás;
ha széthúzunk, elveszünk…
És most jöjjön a beosztás.
Essünk túl rajta, gyerünk!”
Mikor végzett a süveg, a diáksereg az új szerzeményt tapsviharral jutalmazta. McGalagony sorban hívni kezdte az elsősöket.
Egy szokatlanul pöttöm fiú lépett ki a sorból. Remegve leült, majd feje eltűnt az óriási süveg alatt. A süveg kicsit gondolkozott, majd mondta is a házat:
A Griffendél asztalánál üdvrivalgás tört ki. A kisfiú boldogan futott a saját asztalához, majd gyorsan helyet is foglalt.
Mogorva arcú, hosszú fekete hajú kislány sétált a süveghez, ami nem is várt sokáig, hogy meghozza döntését:
A Mardekárosok éljeneztek. Az elsősök hosszú sora lassan ritkulni látszott.
Hosszú szőke, nagyon pici és törékeny kislány botorkált a süveghez.
Luna összehúzta szemöldökét. Malfoynak lenne egy kishúga? Ez neki új volt. A kislány fejére húzta a különleges fejfedőt. Arca bizonytalanságot, és félelmet tükrözött. Nagy sokára végre meghozta döntését a bölcs süveg:
A Mardekárosok felmorajlottak. Draco Malfoy arcszíne versenyzett egy paradicsom színével. Szörnyű dühös volt. A kislány bizonytalanul pislogott bátyja felé. Nem tudta, most mit tegyen.
-
Menjen Ms. Malfoy. – segítette ki McGalagony a rémült lányt – ott a maga helye.
Mutatott a Hollóhát asztalához. A lány elindult, és leült a kijelölt helyére, Luna mellé.
***
Draco Malfoy éppen felrobbanni készült. Még hogy az ő húga Hollóhátas? Ez még ostoba viccnek is rossz. Barátnője, Pansy Parkinson próbálta a feldühödött fiút visszatartani.
-
Nyugodj már meg Draco – próbálkozott a fekete, rövid hajú lány – majd beszélsz az Igazgatóval, vagy az apáddal, és akkor a húgod is ott lesz, ahol eredetileg lennie kéne.
-
De ezt, hogy képzelte az az idióta süveg?! A Malfoy-ok évszázadok óta Mardekárosak – ordította Draco.
***
-
Görényke nagyon zabos – vigyorgott Ron.
-
Hát, viszont ha nem tudnám, hogy az a kislány a húga, akkor én soha nem mondtam volna meg róla, hogy bármi köze lenne Mr. Aranyvérhez. – mondta gondolataiba merülve Ginny – Annyira más. A karaktere is. Az arca kedvességet tükröz, nem pedig gyűlöletet, mint a bátyjáé. Nem igaz Hermione?
-
Egyet értek Ginny – mondta Hermione.
Bár igazság szerint nem is figyelt barátnőjére. Mással volt elfoglalva. Végig csak Harryn járt az esze, és őt bámulta. Ezt az érintett is észrevette, de nem tette szóvá. Tetszett neki a lány viselkedése. Őt is megbabonázta Hermione szépsége, és csakis őt figyelte egész vacsora közben.
***
Eközben a Hollóhát asztalánál:
-
Szia Lucy, én Luna vagyok. Luna Lovegood. – próbált barátságos lenni a megrémült kislánnyal Luna.
-
Igen, tudom, hogy ki vagy Te. De nekem nem szabad veled szóba állnom. – mondta a kislány szomorúan.
-
Ó! És megkérdezhetem, hogy miért nem? – kíváncsiskodott Luna.
-
Mert megtiltották. Apám és a bátyjám. Nekem nem is itt kéne lennem, eredetileg most a Mardekár asztalánál kéne ülnöm. Valami biztos nincs rendjén a süveggel. – sóhajtott Lucy Malfoy
-
Dehogyis! Csak egyszerűen a Te karaktered eltér a bátyjádétól. És a süveg soha nem tévedett. Oka van annak, hogy Te itt ülsz mellettem, és nem a bátyjád hülyeségeit kell hallgatnod – mosolyogott el Luna
A kislány arcára is mosoly ült ki. Az első mosolya mióta belépett a nagyterembe. Luna megállapította, hogy Lucy nagyon széplány, és kedves meg barátságos. Pontos ellentétje a bátyjának. Dumbledore eközben felállt helyéről, jelezve ezzel, hogy szólni kíván.
-
Nos köszöntök minden új és régi diákunkat. Remélem nektek is ízlett az ünnepi vacsora. (Nevetés). Nos komolyra fordítva a szót. Először a szabályok. Felhívom minden elsős figyelmét, és persze a felsőbb évesekét is, hogy az iskola melletti erdő továbbra is diáknak tiltott terület. Ettől az évtől szigorúbban fogjuk venni a kihágásokat. Megduplázzuk az esti prefektusi járőrözéseket. Frics úrnál pedig továbbra is megtekinthető a tiltott tárgyak listája. Végül pedig szeretném bemutatni nektek David Bahn Proffesort, aki volt olyan kedves és erre az évre elvállalta a Sötét Varázslatok Kivédése tantárgy oktatását. Köszöntsétek szeretettel.
Egy hosszú barna hajú, vidám fiatal férfi állt fel, és integetett a diákoknak. A diákok megtapsolták őt. De nem tudták mire számíthatnak.
-
Nos már csak annyit, hogy Jóéjszakát kívánok – köszönt el Dumbledore.
A diáksereg a prefektusok segítségével kivonult a teremből a saját körletükbe.
-
Elsősök ide hozzám – kiáltotta lelkiismeretesen Luna.
Az elsősök köré gyűltek, majd együtt felmentek a Hollóhát kulubhelyiségébe. Luna gyorsan felkísérte az újoncokat, elköszönt Lucytől és elindult a 6.-os lányok hálószobájába Natalieval. Kapkodva pizsamába bújt, majd gondolataiba merült, és rögtön el is nyomta az álom.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
